megtapasztalást nyert a TÜRELEM áldása…

… felbukkant valami új és megszokható érzés bennem…ez pedig a:

T Ü R E L E M

érzése…

Teljesen új… a fogalmát ismertem, de azt hittem “nyugodt várakozást” jelent… Azt hiszem az emberi elme az “egyet” sokkal magyarázza… Végül minden út hazafut…. A Forrásba… de olyan sokféleképpen sikerül megmagyaráznunk, hogy elterelje a figyelmünket attól , hogy nem is kerültünk  ki onnan soha…

Eddig AZONNAL akartam..mindent… mindenkit.. Most nem “ráér” minden hanem nincs mire várakoznom… Mindig elfogadást nyer a MOST… minden szinten úgy jó, ahogy van… Eddig azt hittem ha nem vagyok valahol jelen, akkor lemaradok valamiről… Mára megéltem, hogy amire nekem szükségem van, az engem megtalál. Eddig fél napokat azzal töltöttem, hogy visszaolvastam a megosztásokat a Facebook oldalán, mára csak belépek, és amire szükségem van az ott van előttem.. Nem kell semerre lépni olvasni…van, hogy hónapokkal ezelőtti kép, írás, megosztás jelenik meg a MOSTban…

Jönnek-mennek a spirituális magaslatokból az emberek… Megosztják a számomra kínainak ható tudásuk, s eddig szégyelltem és akartam én is “tudni”…de tegnap volt egy pillanat, amikor kiteljesedett bennem a ” TÜRELEM” érzése, és visszatekintett a “múltba” az elmegépezet, megmutatva számomra, hogy MINDEN TUDÁSOM AKKOR LETT BENNEM MEGÉLÉSSÉ,AMIKOR ANNAK ELJÖTT AZ IDEJE, amikor biztonsággal a helyén tudtam már kezelni a megtapasztalások okozta olykor “sokkos” felismeréseket…

Időtlenségben élek…elmosódtak az idősávok….minden szinten egyszerre létezem.. Szinte gyakorlattá válik az isteniség bennem…Amikor nyitott leszek az új tudatszintre, csak úgy áramlik felém a tudás, csak úgy tódulnak a megélések ….és nincs lent…nincs hullámzás…nincs visszaesés…csak fel fel és fel..

“Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek… amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni – mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára…
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned – a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.”

Osho

ZABpelyhes nasi…cukor nélkül…

alma-eper pép…rúdmixer okozta a halált…miután lereszeltem az ujjam hegyét a reszelővel… Nem szép látvány, de ahogy Hofi Atyánk mondaná…nem bámulni kell, hanem-majd-nyelni…. – ebbe bele a zabpehely, a fahéj…és némi olaj aztán gó a sütőbe

Már tegnap fel akartam rakni ezt a remek receptet, csak mire képet készítettem volna a kíséréleti példányról, eltűnt …. Az én ízfokozóhoz és ételmérgekhez szoktatott gyerekeim már túl voltak minden finomságon, nekem meg csak a szemeim nézték vágyakozón Édesanyám isteni franciakrémesét…Nem ettem volna belőle, hiszen olyan csodálatos , hogy alapból elutasítom már a cukrozott, lisztezett ételeket, csak a látvány és az elmémben tárolt emlékek a franciakrémes kiválóságáról maradtak a felszínen és ösztönöztek a zabpelyhes zacskón lévő recept szabadon elkészítésére..

Az eredeti recept…: /én ettől annyiban tértem el, hogy kukoricacsíra olajat használtam, mert nem szeretem az olíva szagát, és nem mértem csak raktam…a kikevert sütialapanyagokat muffin formába is meg lehet sütni…vagy egyben…/

sütöttem egybe…sütöttem gombócokat…a közepe lágyabb marad…de laktató…és cukormentes…mégis édes..

250g zabpehely

1kg alma

250g erdei gyümölcs /vagy bármi..én eperrel csináltam

6 dkg mandula /a tetejére/

fahéj /így egy tasakkal..lehet kell is az 1 kilóhoz én nem méregetek/

olaj

Alma puc,reszel..egy alma szeletelve tetejére -de tehetsz rá amit akarsz.. ,

összekavar…mindent mindennel é s annyi olaj, hogy összefogja ezt a masszát…

magas falu tepsibe, tetejét díszítve 20-30 percet sütni… Ha formában van akkor lesd..

meglepett… /újabb teszt…nem kicsi/

…Tegnap a 9 éves Lánykám bejelentette a ” vőlegényének”, hogy “nem járunk”….

Ez így alapból viccesen hangzik..és lehet pár nap múlva újra “járnak”…de….

Én -megélő- lévén  kénytelen voltam megélni a Fiúcska lelkében zajló kavargó érzelmeket és azonnal KIZÖKKENTEM A TUDATOSSÁGOMBÓL és igen ” szégyelltem”, hogy az ÉN TEREMTÉSEM  FÁJDALMAT OKOZOTT…

…megdöbbentett a reakcióm, nem tudok mit kezdeni ezzel a megéléssel… még gyerekeknek látszó Lények… IGEN, de érzők…és igen..csak látszanak annak, az életük a Nap/Holdvilág rezgésének közvetlen érzékelésének pillanatától nem kisebb felelősség és tanítás, mint bármelyik “felnőttnek” látszó Lényé…

... összetörtem… , összetörtem, mert nem csillapíthatom a fájdalmát azoknak az érző létezőknek, akiknek az “én teremtményeim” okoznak fájdalmat… Kérdőn néztem az Őrzőkre…mondj már valamit...van-e felelősségünk a Teremtményeink tettei felett?

Nem jogilag… nem érdekel a  magyar(?) alkotmány (???), a jog..Én Istent (a Teremtőket) kérdezem, hogy Neki mekkora felelőssége van a teremtményei tetteiben?

SEMEKKORA….

Onnantól, hogy a “lélek” elkülönül…ego/elme rendszere a különállóság illúziójának sötét fellegét bocsájtja rá önmaga felel a tetteiért…

A TEREMTŐ FELADATA EGY..MEGALKOTNI ÖNMAGA SZÁMÁRA AZT A TERET, AMELYBEN/AMELYEN MEGNYILVÁNULHAT, SZERETNI  ÖNMAGÁT, HISZEN TEREMTMÉNYEI A SAJÁT MEGNYILVÁNULÁSAI… S NYITVA HAGYNI HÁZA KAPUJÁT…azaz lehetőséget biztosítani az  elkülönült önmagának arra, hogy ha lekerül szeméről a “különállóság fátyla” visszatérjen a FORRÁSBA…

Anyaként…Apaként…lehetőséget biztosítunk arra, hogy Isten újra útjára bocsássa önmagát, felruházzuk -mi !- az elkülönültség homályával , majd szeretjük, hiszen “önmagunk” a bennünk megnyilvánuló Isten újabb megnyilvánulása…otthonunk kapuját előttük minden körülmények között nyitva tartva, ahogy teszi ezt Isten Velünk…Bennünk megnyilvánuló Önmagával…

Amikor fájdalmat okozom..Önmagamnak teszem.. Isten-ki bennem megnyilvánul- felelős-e azért, mert ego/elme irányított önmaga, a tudatlanaság homályában önmaga ellen vétkezett?

Isten szeret…

Isten a FORRÁS…ajtaja előtted s előttem örökké nyitva áll

Isten nem ítélkezik önmaga felett, így mi sem tehetjük azt őfelette…Mindenki az Ő megnyilvánulása, így SENKI tette , döntése felett mi ítéletet NEM mondhatunk.

Bármit, amit teszünk..s annak neve nem a SZERETET…tudatlanságunkban tesszük,s minden tettünk , legyen az “jó” vagy “rossz” a tudatosság irányába terel…amelyben megpillanthatjuk az Önmagunkban megnyilvánuló Teremtőt(ket).

Egy képpel zárom a soraim… A bajai bíróság előterében várakoztunk (egy buszfeltöréses ügy volt), amikor bilincsbe verve hoztak egy fiatalembert egy tárgyalásra… Az anyukája ott ült…és annyi volt, amit a fiából láthatott, hogy elvezetik előtte azt… Annak az anyának a szívében a szeretet erősebb volt a fájdalomnál…s mindegy fia mit követett el…Ő az édesanya..szereti és házának kapuja előtte mindig is nyitva áll majd…

A JEL

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben. És azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, nem írt nekik többet.

Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el… Ott, ahol felnevelkedett és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy ha megbocsátanak, egy jelet kér tőlük. Olyant, melyet jól lát az autóbuszból… Ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha nem látja ezt a jelet, nem száll le az autóbuszról, és örökre eltávozik életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert kinézni az ablakon. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
– Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból.
Alig néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
– Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.

“Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.
Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.”

Bruno Ferrero nyomán

ZABpehelybundás rántotthusika

az íze…az íze zabos… , ha a LÉT a tét…minden ehető…

..szabadon…

..szabadon…vadon…
***
2012.május.25

megZABolázva-> ELHÍZOTTAK FIGYELEM

…második hete tart a LÉC PROJEKT..ami annyit tesz, hogy SE (búza)LISZT SE ÉLESZTŐ SE (hozzáadott, bekevert stb.)CUKOR… A változás nem csak látványos,mérhető hanem érezhető is….

A ” program” azért indult el bennem, mert megállás nélkül híztam… Az egy dolog, hogy kövér valaki…de az, hogy nem áll meg 250 kilónál, hanem csak nő és nő, az nem “normális”…. / a kövérség sem az, erről már volt szó… a “Teremtés programja szerint” CSAK normál testalkatú genetikai kódok lettek programozva…ezek “torzulása” már az ember műve…Nem tudom mi zajlik bennem, valószínűleg nem tolerálja a szervezetem ezt a fajta LISZET, amit mostanság annak neveznek…méregként azonosítja és visszatartja a vize, hogy higítsa a méreg koncentrációt közben a perifériákon zsírszövetbe ágyazva tárolja…ezért nőttem meg széltében (is)

A cukor nem szorul bennem pótlásra, a liszt (illetve a kenyér) megoldásra került, a búza liszt helyett teljes kiőrlésű ZAB liszt lett a győztes, és most minden ételcsoport ezzel a jó drága liszttel van kipróbálva… ( kellene szerezni egy kis kézi malmot és őrölgetni a zabot, elvégre talán most is azt lengeti a szél a hátsó kertben…de venni sem tart semeddig itt falun a gazdáktól, jó drága a zab, de még mindig olcsóbb mint megvenni a DM-ben 700 forint/kilóért…)

A zabkenyér többmagvas/paprikás/szezámos/zabpelyhes ésatöbbi verziója minden igényem kielégíti…amióta eszem egyfolytában iszom, ám nem vagyok felfújódva, láthatóan apadnak a zsírral körülvett méregtartályok (úszógumik) a testemen, megszűnt a tokám…és könnyebbnek érzem magam

A búzaliszt-élesztő-cukor kizárásával megszűnt az üdítőzés (csak max 100 gyümölcs /zöldséglé) megszűntek a nasik, a bolti cuccok…ha rágcsálnék akkor magokat rágcsálok (mogyoró, szotyi, tökmag kesudió egyebek…)  megszűnt minden amiben hozzáadott cukor van, vagy ellenőrizhetetlen összetételű… ez hatalmas változás, mert csökken a lehetőségek száma… A zabkenyér eltelít…nem eszem egész nap, nem vagyok éhes…. a tejtermék is vissza lett szorítva, de van zöldség,hús, olaj, zsír…és persze van édesség is…csak épp cukor nélkül… A gyümölcsös sütik (almás-zabpelyhes) nem kívánják a cukrot…

Akik elhíztak… és mindenféle diétát kipróbáltak már, javaslom nekik, hogy egy kis időre száműzzék a Lisztet, az Élesztős és cukros ételeket és figyeljék meg a változást önmagukban… megéri… És ha van változás, akkor fogadják el, hogy a szervezetüknek nincs szüksége ezekre… Biztos vagyok benne, hogy a jobb közérzet, a kisebb ruhaméret meghozza a teremtési, kísérletezgetési vágyat, és jobbnál jobb egészséges ételeket tudnak majd készíteni maguknak és persze a környezetüknek…

….a zabliszt-tojás-zabliszt verzió vagy sűrű zablisztes sós (fűszeres) palacsintába mártott hús és zöldségfélék megmentik a “rántott hús” becsületét…
/fritőzben leragad a rácsra..ha hozzáér…/

zablisztes palacsinta…elég teljeskiőrlésű íze volt…de eltűnt a tányérról az összes, így túl rossz nem lehetett… a LÉC projektben a betöltése elég korlátozott…darált csülökpörivel és kevéske kis tejföllel viszont isteni hehe.. de ha nem candida diétás a projektező akkor tejfölös gombaszósszal is kiváló -valamint ez a tészta jó lasagne alapnak is…

 

…önös vágyakért mindent?

“Egykor elmém még arra kóborolt, amerre az önös vágyak, a bujaság, a gyönyör vonzotta.
Ma ugyanez az elme nem kóborol. Megszelídült az összhang állapotában, mint ahogy a vad elefántot is megszelídíti a nevelő.”
Buddha tanításai
Dhammapada XXIII.

Pár napja jelen van bennem egy múltbéli történet egy számomra egy ideig tisztelt emberkéről, szeretném érteni, miért jött elő, mit akar mutatni nekem…

A történet arról szólt- olykor fel-felbukkant a blogban- hogy van egy fiatalember, aki ugyan ritkán utazott velem, de akkor igen kemény tanításokat adott át és mélységesen megdöbbentő tényeket közölt belőlem, olyanokat, amiket csak én (vagy még én sem )tudhatok… Pár ilyen magasröptű kommunikáció után már vágytam látni, és hallgatni mi lesz a következő tanítás, meglátás…amikor egy este újra megjelent és hosszasan elbeszélgettünk (hallgattam) a mondanivalóját… Feltűnt, de nem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy a párkapcsolatomat feszegeti és azt, hogy Apa nem hozzám való….

Mivel számomra teljes mértékben és minden irányban kielégítő kapcsolatban élek, soha meg nem tapasztalt tisztelet és szeretet vesz kerül, és pontosan ezért egy erős “védelem” is a “beugró kisegítőkkel” szemben, így nem adtam töltetet ennek a kiegészítő résznek a tanításnak hangzó szavak között..

Azon estén a fiatalember két puszival óhajtott búcsúzni, ami előtt közölte, hogy Ő az az EMBER aki mindazt ami nekem “jár” biztosítani tudná, mert Ő ismeri a “szintemet” az utam ésatöbbi, ebből következően a szexualitást is magasabb szinten érdemlem… Ő nagyon szeret engem, de sajnos ez fájdalom is, mert nem független(ráadásul kedves jóravaló asszonykája vagyon). Egy “csók” féleséget próbált kieszközölni, amit persze megköszöntem, hogy NEM…és nagyon disztingváltan kitessékeltem a járgányból…

OSHO Mesternél olvastam arról, hogy mindamellett, hogy szexuális szabadosságban él(t) a “népe” a felemelkedés útján meg fog szűnni a “vágy” a szexuális örömök hajszolására… Ez nem azt jelenti, hogy cölibátusban kell élni, hanem azt, hogy nem a gyökér és szakrális tájék energiája lesz a meghatározó, és irányító, hanem az lassan de biztosan a szív és az korona csakra közé koncentrálódik nyitva ezzel új irányokat a Tudatosságban…

Nem ítélem el, de had mondjam ki mocsok dolognak tartottam akkor is (és most is) hogy egy laza szexért képesek bármire az emberek…megfogni valakit a spiritualitás köntösébe öltöztetett EGÓján keresztül etetve , majd bemocskolni annak az energiáit az alsó csakrában…hát…

ÉN TUDOM, és évekkel ezelőtt leírtam, hogy a szexualitás csak “program”… Aki ismeri a LÉLEKÖLELÉS érzését, az tudja, hogy egy testi orgazmus ahhoz képest kb olyan, mintha az orkán erejű viharos szelet a lenge nyári szellővel hasonlítanánk össze…

Ha nem élnék párkapcsolatban sem kellene senki a spirituális utamról testi kapcsoltra, mert a kettő nem fér meg egymással… Ahol a lélek ölel, ott az energiák a szívcsakra magasságában tombolnak….ahol a test, ott a szakrálisnál nem tud tovább jutni… Ne keverjük össze, nincs értelme… Míg a testi vágy kielégítése után megszűnik a vonzás…a lelki kapcsolódás szintje nem apad.. a Lélekkapcsolódások után a rezgés nem szűnik meg többé, és nem számít férfi vagy nő -e az az emberi megnyilvánulás….. /tudom..megélem/.

Bár nincs jelenleg senki akinek ez az írás szólna…mert azon kevés férfiismerősömmel akikkel az utat járjuk fel sem merült a “testiség”…így nem tudom minek írtam le…egy nézőpont megosztásnak nem volt olyan rossz.

..folytatódik a teszt-üzem…

… ma a HALÁL a téma…

Na egy percig sem lepett meg, mert tegnap mondtam is egy kedves utasomnak, hogy most hogy sok minden mögé pipa került, jön a “halál” téma…

Reggel egy kiskutyát elütött az autó, miközben a gyerekek a kiránduláshoz készülődtek… A Kislányomon láttam , hogy nagyon megviselte, és ahogy számítottam is rá, az első szava a telefonban az volt most este, hogy “ugye hazajössz ma anya” és hogy “emlékszel reggel elütöttek egy kiskutyát”…. A kiskutya végül valahogy kiszaladt az autó alól, de nagyon sírt… a “hangok” hatása úgy érzem a látványnál is mélyebbre vésődnek…(magamból kiindulva a horror filmeket mindig hang nélkül néztem…úgy nem okoztak semmi kár bennem…) A kutyusos “kép” után totál, üresen tekertem hazafelé… Lenyomott kissé, de nem csatlakozott hozzám gondolat, csupán védő szárnyai alá vette a csend…

A buszon délutántól folyamatosan frissen elütött kismadarakat látok… Az Elmém bedobta azt a képsor, amit még régen egy blogban osztottak meg, amiben a kismadár gyászolja a párját… Akiben van “érzés”, és LÉLEK” ezt nem tudta könnyek nélkül végignézni…. MOST elutasítottam az “önkínzást” és nem akartam látni a képeket a fejemben…

Az utolsó kismadár alig fél órája még ott vergődött a 6-os út közepén… A szívem csendben megszakadt… az arcomon végigfutott a könny, de SEMMI GONDOLAT nem tudott  beférkőzni, csak annyit szóltam : NEM TUDSZ KIZÖKKENTENI, NEM TUDSZ KIZÖKKENTENI…

A Kislányom igen érzékeny a “halál” képére…mostanság naponta elmondja, ha én meghalok, ő is, mert ha nem, akkor nem fogunk ott fent találkozni… És Ő velem akar tovább jönni… 9 éves.. 9 évesen nem érdekelt a halál.. csak a csavargás, a játék… Őt érdekli .. felnőtt a kicsi Lelkem már pólyás kora óta MÁS mint a többi…

Számomra MOST semmit nem jelent a szó ” halál”… nem érdekel, mert nem az a MOST…viszont volt egy pillanat, amikor “megérintett” az “alagút szele”… olyan érzésem volt, mintha a busz egy “sínen” menne, ahol közeledett a váltó, és a kezemben volt a váltó kapcsolója… ha jobbra billentem az átjáróba futok, ha balra,akkor ez az élet folytatódik tovább…

Meg kell hagyjam HATALMAS ÉLMÉNY VOLT a kapuban állni… hirtelen megnőtt az energiaszintem és olyan “boldogságos” érzés uralkodott el rajtam…nevetnem kellett…Totál feltöltött és kedvem lett volna gondolkodás nélkül bekukkantani abba a világba. HATALMAS ÉLMÉNY AZ ÁTLÉPÉS, CSAK ÉBER TUDATOS JELENLÉTBEN FÉLELEM NÉLKÜL…egy csodálatos utazás…

LÉGY JELEN, LÉGY TUDATOS, LÉGY MOST!